azt hiszem a szerelem az, amit az eszünkkel-agyunkkal-tudatunkkal sohasem fogunk teljesen megérteni, mert annyira a lelkünkben történik. beleborzongok, szinte túl sok, néha elhinni sem merem, hogy ilyen létezik, mintha kevés lennék egy ennyire mély érzéshez, pedig érzem, ebben születek meg igazán, itt, most kezdek élni. lebegés... egymásba lázasodva teljesen... soha nem volt ilyen, és mégis, csak ez létezik... egymásba szédülve... együtt lélegezve... istenem, létezik. mintha eltűnne az idő, mióta vagyunk együtt? nem régóta? akkor miért olyan mintha mindig is így lettünk volna? mintha mindig is ismertük volna egymást, és a jövőt sem elképzelni kell, csak áradnak néha a képek, ahogy élünk, boldog lebegésben, együtt... reggel összebújva, álmos mosolyod édesen itatja át békével a hajnalt... félálomban ölelve esténként... ahogy a pocidat simogatom-puszilgatom és ragyogsz rám ahogy a kicsihez beszélek... játszunk... egymással... és valahogy egymásban... miért ilyen egymáshoz érni? talán nem is csak a bőrünk ér össze, a lelkünk simul egymáshoz minden érintésben...
szerelem...
2008.01.28. 09:37 lebegés-éjszárny
azt hiszem a szerelem az, amit az eszünkkel-agyunkkal-tudatunkkal sohasem fogunk teljesen megérteni, mert annyira a lelkünkben történik. beleborzongok, szinte túl sok, néha elhinni sem merem, hogy ilyen létezik, mintha kevés lennék egy ennyire mély érzéshez, pedig érzem, ebben születek meg igazán, itt, most kezdek élni. lebegés... egymásba lázasodva teljesen... soha nem volt ilyen, és mégis, csak ez létezik... egymásba szédülve... együtt lélegezve... istenem, létezik. mintha eltűnne az idő, mióta vagyunk együtt? nem régóta? akkor miért olyan mintha mindig is így lettünk volna? mintha mindig is ismertük volna egymást, és a jövőt sem elképzelni kell, csak áradnak néha a képek, ahogy élünk, boldog lebegésben, együtt... reggel összebújva, álmos mosolyod édesen itatja át békével a hajnalt... félálomban ölelve esténként... ahogy a pocidat simogatom-puszilgatom és ragyogsz rám ahogy a kicsihez beszélek... játszunk... egymással... és valahogy egymásban... miért ilyen egymáshoz érni? talán nem is csak a bőrünk ér össze, a lelkünk simul egymáshoz minden érintésben...
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lebeges.blog.hu/api/trackback/id/tr83314443
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
