olyan hihetetlen ez az egész, hogy hogyan értünk lassan teljesen össze, hogy miylen dolgokat hoztunk ki egymásból. állandóan kevés a szó igazán hitelesen elmesélni, visszaadni ezeket a dolgokat-érzéseket. ebben a világban teljesen igazad van, amikor azt mondod, hogy nem lehet, nem normális ennyi idő után így, ezeket... aztán valahol, a mi világunkban meg annyira természetes. valahogy előhoztuk egymásból azt ami igazán mi vagyunk, valahol nagyon mélyen, talán a lelkünkben. és annyira könnyű visszaesni ebbe a világba, és megijedni, és nem elhinni hogy mindez igaz, és igazi volt. én nem tudok igazából elaludni azóta, nélküled. csak forgolódom és rádöbbenek, hogy éppen az hiányzik, hogy hozzádérjek. valahogy kiüt a fáradtság, és alszom? dehogy. félálomban lebegek veled, azt álmodom beszélgetünk, megkérdezlek, ugye nem álmodom? és mondod, hogy nem... álmodom, álmodom mióta ismerlek. és van a legszebb, amibe úgy kapaszkodom mint ahogy talán a kis nomcsi a szaloncukorba, vagy a kislány a képen belém, ahogy te bújsz hozzám, fekszem ebben a furcsa félálomban, nyílik az ajtó, bejössz... ki sem nyitom a szemem, hátha csak álom vagy... odajössz... halk neszekkel mozdul az ágy... jössz, mellém... fészkelődsz, olyan édesen-tündéresen ahogy csak te tudsz, hogy hozzámbújj... átölellek... és hazaértünk... ez az álmom, így tudnék elaludni. így tudnék élni.
hiába félek, hiába ijedek meg, nem tudom nem érezni mennyi önmagunkat hoztuk elő egymásból. alátét, ikertündér, védj meg, ne eressz el soha... tudom mennyire őszinte, mennyire mély volt minden. tudom, érzem, hogy te sem voltál még soha így, sohasem lebegtél még így, sohasem voltál még ennyire az, aki igazán vagy. ez az egész annyira csodálatos, hogy sem hazudni, sem elképzelni nem lehet ilyet, egyszerűen muszáj tudni, hogy igaz. érezlek. és közben elcsodálkozom magamon is, hogy igen, ilyen akartam lenni, így akartam törődni, figyelni valakire és örömöt szerezni úgy, hogy közben én is boldogan lebegek.
most beszéltünk. szeretem a hangod. és szeretlek azért, hogy kijöttél felhívni. te boldoggá tevős hótündér :)
annyi mindent akartam még leírni, de nem is tudok most, mert valahogy úgy elérzékenyültem, olyan hálás vagyok és annyira tele szerelemmel, hogy csak rád gondolok és kész
